Bizonyára többen is hallottak arról a 2021. január 27-ei „Európai Uniós határozatról”, amely a COVID-védőoltás kapcsolatos előírásokat tartalmazza, és amelynek elméletben Magyarországnak mint Európai Uniós tagnak is meg kell felelnie.
De nézzük csak meg közelebbről: valóban egy kötelező határozatról beszélhetünk ebben az esetben?
Elöljáróban érdemes leszögezni, hogyha egészen pontosan akarunk fogalmazni, tulajdonképpen egy állásfoglalás tervezetéről van szó jelenleg, amelyet az EU még nem fogadott el, így kötelező erővel semmiképpen sem bírhat a Magyarországon meghozott vagy meghozandó jogszabályi döntésekre.
Tegyük fel azonban, hogy a dokumentumot a ma ismert szöveggel fogadják el. Ez esetben felmerül a kérdés, hogy mennyire tekinthető kötelezőnek egy állásfoglalás? Fel lehet-e lépni egy ország ellen, ha az abban foglaltakat nem tartja be? Mire lehet számítani a jövőben?
Mai cikkünkben ezen kérdésekre nyújtunk választ.
Mi az EU álláspontja?
Lényegében az EU támogatja a COVID-19 vakcinák fejlesztését, és szorgalmazza a nemzetközi együttműködést a vírus mielőbbi megfékezése érdekében.
A legtöbben a 7.3. pontra figyeltek fel, amelyben foglaltak értelmében senkit nem lehet kötelezni arra, hogy beoltassa magát, és nem érheti hátrányos megkülönböztetés azt, aki nem élt a védőoltás lehetőségével. Nézzük meg röviden, hogy az EU szerint mikre lenne fontos odafigyelni!
– annak biztosítása, hogy az állampolgárok tájékoztatást kapjanak arról, hogy az oltás NEM kötelező, és hogy senkit sem politikai, társadalmi vagy egyéb módon nem kényszerítenek arra, hogy beoltassák magukat, ha ők maguk nem akarják ezt megtenni
– annak biztosítása, hogy senkit ne érjen hátrányos megkülönböztetés a be nem oltás miatt az esetleges egészségügyi kockázatok miatt, vagy ha nem akarja beoltani magát
– korai hatékony intézkedések meghozatala a Covid-19 vakcinákkal kapcsolatos félretájékoztatás, hamis információ és tétovázás ellen
– átlátható információk terjesztése az oltások biztonságosságáról és lehetséges mellékhatásairól
– átlátható kommunikáció az oltóanyag gyártókkal kötött szerződések tartalmáról, és ezek nyilvános hozzáférhetősége a parlamenti és a nyilvános ellenőrzés számára
– együttműködés nem-kormányzati szervezetekkel és / vagy más helyi erőfeszítések a háttérbe szorult csoportok elérése érdekében
– kapcsolatfelvétel a helyi közösségekkel az oltások felvételét támogató egyedi stratégiák kidolgozásában és végrehajtásában
Az állásfoglalás teljes magyar nyelvű fordítását az alábbi linken olvashatjátok:
https://orvosokatisztanlatasert.hu/eu-parlamenti…/
(Eredeti nyelven: https://pace.coe.int/en/files/29004/html)
Határozat vs. állásfoglalás
A határozatok olyan uniós jogi aktusok, amelyek kötelező erővel bírnak (a címzettre), tehát azok betartásával kell megalkotni a tagállami jogszabályokat.
Ezzel szemben az állásfoglalásokat az EU arra használja, hogy kifejezze politikai álláspontját egy adott, uniós tevékenységi körhöz kapcsolódó kérdésben. Az állásfoglalások tehát politikai kötelezettségvállalásokat vagy álláspontokat tartalmaznak, jogilag nem kötelező erejűek. Ezen szempontok adnak választ arra a kérdésre is, hogy a szóban forgó dokumentum miért nem található meg az EUR-lex hivatalos honlapján – amely hasonló, mint hazánkban a Magyar Közlöny, vagyis minden jogilag kötelező Európai Uniós határozatnak fel kell kerülnie az oldalra.
Tekintettel pedig arra, hogy – bár számos helyen „határozatként” hivatkoznak az EU aktusára – egy állásfoglalásról van szó, az nem kötelezi Magyarországot, így uniós szinten sem lehet jelenleg fellépni az olyan rendelkezések ellen, amelyek kvázi előnyöket határoznak meg a beoltottak számára.
Akkor mire jó egy állásfoglalás?
Az állásfoglalások számos célt szolgálhatnak. Meglátásunk szerit ezek közül jelen esetben kettőt érdemes kiemelni:
1. tagállamok tevékenységének koordinálása, célok meghatározása, elért eredmények értékelése,
2. konkrét uniós álláspont meghatározása, nemzetközi esemény értékelése.
Az állásfoglalások tehát elsősorban az EU véleményét tükrözik egy adott kérdés vonatkozásában, és bár kötelező erejük nincs, egy esetleges későbbi jogalkotásnál komoly szerepük lehet az egyes szabályok tartalmának meghatározásakor.
Megsértheti-e Magyarország az egyenlő bánásmód követelményét azzal, ha csak az oltás-igazolás birtokában enged bizonyos tevékenységeket, mint például a külföldre utazás vagy az éttermek látogatása? Mit lehet tenni, ha sérül az emberi bánásmód követelménye?
Az egyenlő bánásmódhoz való jog megsértését jelenti többek között a közvetlen hátrányos megkülönböztetés. Ez megvalósulhat például akkor, ha akár egy személy, akár egy csoport bizonyos tulajdonsága miatt kedvezőtlenebb bánásmódban részesül, mint amelyben más, hasonló helyzetben lévő személy vagy csoport. Ennek fényében jogosan merül fel a kérdés, hogy azzal, hogy a Kormány közleménye értelmében azoknak az embereknek lesznek bizonyos szolgáltatások elérhetőek, akik rendelkeznek védettségi igazolvánnyal, vajon mennyiben sérül a magyar társadalom egyenlő bánásmódhoz való joga?
Fontos látni, hogy a különböző bánásmód nem feltétlen jelent jogsértést. Természetesen az egyenlő bánásmódhoz való jog alapvető jog, ebből azonban nem következik az, hogy teljesen korlátozhatatlan. Két esetben ugyanis NEM állapítható meg az egyenlő bánásmódhoz való jog sérelme:
1. ha az egyenlő bánásmódhoz való jog korlátozására más alapvető jog érvényesülése érdekében kerül sor (szükségességi-arányossági teszt),
2. ha az egyenlő bánásmódhoz való jogot ugyan nem más alapvető jog érvényesülése érdekében korlátozzák, viszont a korlátozásnak tárgyilagos megítélés alapján ésszerű indoka van (ésszerűségi teszt).
Jelen esetben az 1. pont lesz számunkra érdekes. Ahhoz, hogy alapvető jogot más alapvető jog érdekében korlátozni lehessen, néhány további feltételnek is teljesülnie kell.
Fontos leszögezni, hogy fő szabály szerint alapvető jogot más alapvető jog/alkotmányos érték érvényesülése érdekében is csak meghatározott feltételek esetén lehet korlátozni. Jelen esetben talán nem nehéz kitalálni, hogy az egyenlő bánásmódhoz való jog korlátozására azzal az indokkal kerül sor, hogy minél kevesebb legyen a fertőzöttek száma. Tudjuk, hogy a fertőzöttség nem feltétlen jelenti azt, hogy valakinek tünetei is vannak, de nyilván minél kevesebb a fertőzött, annál kevesebb ember élete kerül ténylegesen veszélybe. A szükségességi-arányossági teszt nyelvére fordítva az esetet, az egyenlő bánásmódhoz való jogot az élethez való jog, az emberi élet védelme érdekében korlátozzák. De vajon jogosan teszik ezt? Nézzük meg a további követelményeket:
1. Törvényi szabályozás: Alapvető jogokat fő szabály szerint csak törvényben lehet korlátozni.
2. Feltétlen szükséges mérték: Lényegében arra a kérdésre ad választ, hogy ténylegesen indokolja-e másik alapvető jog/alkotmányos érték védelme az alapvető jog korlátozását.
3. Arányosság: A korlátozás nem lehet túlzó, vagyis az elérni kívánt cél (életvédelem) fontossága és a korlátozás (egyenlő bánásmódhoz való jog korlátozása) súlyossága arányban kell, hogy álljon egymással. Magyarán, a jogalkotó az adott cél elérésére alkalmas legenyhébb eszközt választotta-e.
4. A korlátozott alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartása: hogy mit is jelent a „lényeges tartalom”, azt egyenként kell megállapítani minden alapjog esetében. Általánosságban annyi mondható el, hogy az tekinthető az alapvető jog lényeges tartalmának, amelynek korlátozásával az adott alapvető jog értelmét vesztené.
AZONBAN!
Ne feledkezzünk meg arról, hogy jelenleg veszélyhelyzet van életben Magyarországon. A veszélyhelyzet pedig különleges jogrendet eredményez. Hogy ez milyen következményekkel jár?
Különleges jogrend idején a Kormány rendeleti úton kormányoz. Ebből pedig az következik, hogy veszélyhelyzet idején – néhány kivételtől eltekintve – kormányrendeletekben is sor kerülhet az alapvető jogok korlátozására. A járványhelyzetben hozott eddigi szabályok fényében kiváló példa erre a gyülekezéshez és egyesüléshez való jog, vagy a szabad mozgáshoz és a tartózkodás szabad megválasztásához való jog korlátozása. A különleges jogrend további sajátossága, hogy adott esetben az alapvető jog korlátozása a feltétlen szükséges mértéken túl is lehetséges.
Tekintettel tehát az uniós dokumentum állásfoglalás mivoltára, valamint a különleges jogrend nyújtotta sajátosságokra, egyáltalán nem jelenthető ki, hogy az állam jogsértést követne el azzal, hogy védettségi igazoláshoz köt bizonyos előnyöket. Érdemes azonban figyelemmel kísérni az EU tevékenységét, ennek az állásfoglalásnak ugyanis egy későbbi uniós jogalkotás során kiemelkedő szerepe lehet. És ha születik kötelező erejű európai uniós jogi aktus (rendelet/irányelv/Magyarországhoz címzett határozat), akkor az abban foglaltakat már hazánknak is be kell tartani
Egyelőre azonban el kell fogadnunk azt, hogyha védettségi igazoláshoz köthetik egyes tevékenységeinket.
A védettségi igazolás kapcsán kedves Olvasóink figyelmébe ajánljuk egy korábbi cikkünket, amelyben az igazolás megszerzésének lehetőségeit mutatjuk be az erről szóló Kormányrendelet alapján:
Jelen cikkünk oldalunk jogi VÉLEMÉNYÉT tükrözi, nem minősül tényközlésnek vagy jogellenes híresztelésnek!
