DISZKRIMINÁCIÓ, VAGY SZÜKSÉGES KORLÁTOZÁS? – Az Alkotmánybíróság meghozta határozatát a védettségen alapuló megkülönböztetésről

Az elmúlt időszakban számos panasz érkezett az Alkotmánybírósághoz (AB), melyek témája az volt, hogy lehet-e védettség alapján különbséget tenni az emberek között? Lehet-e oltottsághoz kötni a bizonyos eseményeken történő részvételt?

A legtöbb panaszban központi téma volt, hogy mondhatja-e azt a munkáltató, hogy nem foglalkoztat, ha nem vagy beoltva, vagy ha nem vagy igazoltan védett? Vagy egyszerűen jogszerű-e az, ha alapvető jogok gyakorlását védettséghez kötjük? Az AB válasza egyszerű mindhárom kérdésre: Igen, igen és igen. De hogyan is jutottunk erre a következtetésre? Hogyan lehetséges, hogy olyan alapvető jogok, mint pl. a foglalkozáshoz való jog, korlátozva vannak? Az AB részletes indoklást adott, melyeknek a legfontosabb gondolatait hoztuk el nektek.

 

Hogyan teheti meg a Kormány, hogy korlátoz minket alapvető jogainkban?

 

Fő szabály szerint való igaz, hogy alapvető jogokra vonatkozó szabályokat csak törvény állapíthat meg. Az Alaptörvény lehetővé teszi azonban, hogy különleges jogrend idején – egészen konkrétan veszélyhelyzet idején, ami különleges jogrendet eredményez – egyes alapvető jogok gyakorlása felfüggeszthető, vagy az Alaptörvényben megállapított mértéken túl korlátozható. Ezen intézkedéseket pedig – szintén az Alaptörvény értelmében – veszélyhelyzet idején a Kormány is megteheti. Az AB pedig elfogadja a védettségen alapuló megkülönböztetést, hiszen ez egy másik alapvető jog, az egészséghez való jog, sőt, adott esetben az élethez és emberi méltósághoz való jog védelme érdekében történik.

 

De beszélhetünk-e tényleges megkülönböztetésről?

 

Ahhoz, hogy diszkriminációról beszéljünk, az egyenlő bánásmódról szóló törvény szerint az szükséges, hogy egy személy vagy csoport valós vagy vélt, védett tulajdonsága miatt (pl.: nem, bőrszín, egészségi állapot, életkor, stb.) kedvezőtlenebb bánásmódban részesüljön, mint amilyenben más, összehasonlítható helyzetben lévő személy vagy csoport részesül, részesült, vagy részesülne. Az AB álláspontja az, hogy azok, akik védettek (be vannak oltva/ átestek a víruson), nem alkotnak homogén csoportot azokkal, akik nem védettek, és ezáltal fogalmilag kizárt a megkülönböztetés. Így például, ha a Kormány olyan emberek között tenne diszkriminatív különbséget, akik mind be vannak oltva, vagy ellenkezőleg, olyan emberek között, akik nincsenek, akkor beszélhetnénk valós diszkriminációról, mert ezek az emberek valóban összehasonlítható helyzetben lévő csoportnak számítanának. Jelen esetben az AB úgy ítélte meg, hogy önálló csoportot képeznek a „védettek”, és másik önálló csoportot a „nem védettek”.

Hiába szerepel tehát pl. az egészségi állapot a védett tulajdonságok között, diszkriminációról csak akkor beszélhetünk, ha a „védettek” csoportján belül, vagy a „nem védettek” csoportján belül történik egészségi állapot miatti megkülönböztetés. Egy „védett” és egy „nem védett” közötti különbségtétel ezáltal nem számít diszkriminációnak.

Jó, de akkor mi a helyzet a védettek közötti különbségtétellel?

 

Okkal merül fel a kérdés, hogy akkor mi a helyzet az oltottak vs. nem oltottak tekintetében? Hiszen – mint az köztudott – nem csak oltással lehet védettséget szerezni. Az AB álláspontja e téren az, hogy a védettség természettudományos megítélése nem az AB feladata, abban nem is adhat véleményt. Az Alaptörvény értelmében ugyanis „az alkotmánybírósági eljárás célja nem lehet az, hogy a tudományos oldalról vitatott kérdésekben állást foglaljon.” Ezért szélesebb körű vizsgálódás szükséges. Mindezek alapján az AB alapul vette az Egészségügyi Világszervezet (WHO) dokumentumait, valamint több más EU-s dokumentumokat.

A múltban az AB többször is foglalkozott a védőoltások – különösen a gyermekkori oltások – alkotmányosságának kérdésével. Ezekben fontos megállapítássá vált, hogy „az alkotmánybírósági eljárás során nem kérdőjelezhető meg, hogy a védőoltások (köztük az életkorhoz kötött védőoltások) az emberi szervezet fertőző betegségekkel szembeni ellenálló képességének fokozását és a fertőző megbetegedések elterjedésének megelőzését szolgálják. Tehát egyfelől az egyént (a gyermeket) védik a fertőzéstől, másfelől a gyermeket körülvevő kisebb közösséget, valamint az egész társadalmat a járványok megjelenésétől.”

Az AB rámutat arra is, hogy az az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet jóváhagyta az összes, Magyarországon használható vakcinát.

Összességében tehát az AB természettudományos – így pl. egészségügyi – kérdésekben nem foglalhat állást, nem cáfolhatja meg a WHO vagy más egészségügyi szervezetek által megállapított tudományos eredményeket, hiszen ez kívül esik a hatáskörén. Annyit tud tenni, hogy az ezen szervezetek által megállapítottakat elfogadja, és ezekből kiindulva foglal állást az alapjogi kérdésekben.

 

A kötelező oltás nem sérti az önrendelkezési jogunkat?

 

Az önrendelkezési jog egy, az emberi méltóságból származó alapjog. Ezen alapjog értelmében minden döntésképes embernek joga van saját teste és sorsa felett rendelkezni. Lényegében arról van szó, hogy – természetesen bizonyos keretek között – csinálj, amit akarsz.

Sokan azt sérelmezték, hogy bár jogilag az oltás felvétele nem kényszer, de mégis az oltás felvételének elmaradása olyan mértékű hátrányokkal jár, hogy kvázi kényszerként lehet értelmezni, és ezáltal sérül az ember önrendelkezési jog. Az AB rámutat arra, hogy kényszerről szó sincs, hiszen az oltás elkerülésére reális lehetőség van. Azok számára, akik nem estek át a fertőzésen, vagy nincs antitest a szervezetükben, az oltás nyújt lehetőséget arra, hogy védettséget szerezzenek. Márpedig egy világjárvány idején a közösségi életformához elengedhetetlen, hogy az ember védettséggel rendelkezzen.

Az AB álláspontja szerint tehát Magyarországon nincs olyan, hogy „kötelező oltás”. Van viszont egy világjárvány, ami jelentős mértékben képes veszélyeztetni mások életét és egészségét, ennek elkerülése érdekében pedig szükséges és arányos védettséghez kötni a közösségben tartózkodást.

 

Tényleg szükséges a folytonos korlátozás?

Veszélyhelyzet idején a Kormány alaptörvényből származó kötelezettsége, hogy folyamatosan felülvizsgálja azt, hogy az általa hozott rendelkezések valóban feltétlenül szükségesek-e az elérni kívánt cél (jelen esetben az egészség és élet védelme) eléréséhez. Az AB-nak azt is vizsgálnia kellett, hogy a Kormány ennek a folyamatos felülvizsgálati kötelezettségnek eleget tett-e, és megállapította, hogy e tekintetben sem áll fenn alaptörvényellenesség.

 

Megjegyzés

 

Több panasz szólt konkrétan arról, hogy ha az illető nincs beoltva, akkor nem is foglalkoztatják. Oldalunk álláspontja e kérdésben az, hogy természetesen senkit nem lehet oltásra kötelezni, de olyan munkahelyen, ahol nagyszámú ember dolgozik, indokolt lehet a foglalkoztatást az oltottság feltételéhez kötni, hiszen nagy tömegben van a legnagyobb esélye a vírus terjedésének, és az EU, valamint Magyarország egészségügyi szervezetei is azon az állásponton vannak, hogy az oltás nyújtja a legnagyobb fokú védettséget. A legszembetűnőbb e téren az egészségügyi szféra, ahol különösen indokolt lehet a lehető legmagasabb fokú védettség. E körben jegyezzük meg, hogy az oltásra kötelezés és az oltottsághoz mint feltételhez kötött foglalkoztatás nem ugyanaz. A kötelezés lényege, hogy nincs választási lehetőség, akármit is döntenél, mindenképpen beoltanak. Napjainkban azonban ilyesmiről szó sincs. Dönthet az ember úgy, hogy nem veszi fel az oltást, de akkor azt az utat választja, hogy nem fog az egészségügyi szférában dolgozni. Természetesen ez épp elég korlátozóan hat jónéhány munkavállalóra, azonban az AB álláspontja szerint ennyi választási lehetőség már elég ahhoz, hogy az ilyen feltételt jogszerűnek minősítse.

 

Mi várható, ha megszűnik a veszélyhelyzet?

 

Bizonyára sokakat foglalkoztat, hogy mi történik, ha a veszélyhelyzet megszűnik. Vajon ugyanúgy ketté lesz-e választva a társadalom „védettekre” és „nem védettekre”? Erre a kérdésre nagyon nehéz választ adni, minthogy egy ügyvéd sem mondhatja meg az ügyfelének, hogy biztosan hogy fog dönteni a bíró. Egy dolog valószínűsíthető: amíg van világjárvány, addig a veszélyhelyzet fennáll. A veszélyhelyzet megszűnésével meglátásunk szerint két lehetséges kimenetel van:

  1. Tekintettel arra, hogy megszűnik a járvány, indokolatlanná válik a védettségen alapuló különbségtétel, és újból mindenki számára korlátozás nélkül elérhető lesz minden, ami a járvány előtt.
  2. A veszélyhelyzet megszűntével is azt mondják majd, hogy a „védettek” magasabb fokú immunitással rendelkeznek egy esetleges jövőbeli vírus feltűnése esetén, és biztos ami biztos alapon némi eltérés fennmarad majd a „védettekre” és a „nem védettekre” vonatkozó szabályok között.

 

Egy dologban azonban biztosak vagyunk: Azoknak a jogalkotói lépéseknek, amiket a veszélyhelyzet megszűnésekor fognak tenni – bármik is legyenek azok – jelentős visszhangjuk lesz.

(kép forrása: kronikaonline.ro)

Szóljon hozzá!

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük