Számtalanszor megesik, hogy egy büntetőeljárás során olyan kérdések megválaszolása válik szükségessé vagy a tényállás felderítése, vagy a büntetőjogi felelősség megállapítása érdekében, amely túlmutat egy ügyvédtől, ügyésztől, bírótól elvárható szaktudáson. Ilyen esetben szokott sor kerülni szakértő kirendelésére, aki – mint az adott témára specializálódott, igazolható szaktudással rendelkező személy – a konkrét kérdés(ek) szakszerű megválaszolásával járul hozzá a pontos tényállás feltárásához, a büntetőjogi felelősség megalapozottságának eldöntéséhez. Milyen szerepet tölt be egy szakértői vélemény a büntetőeljárásban? Tényként kell-e elfogadni a szakvéleményben foglaltakat? Milyen kötelezettségei vannak egy szakértőnek, és milyen jogai vannak a büntetőeljárásban résztvevő személyeknek a szakértővel szemben? Mai cikkünkben ezeket a kérdéseket járjuk körül.
A szakértő kirendelése
A hatályos büntetőeljárásról szóló törvény értelmében, ha a bizonyítandó tény megállapításához vagy megítéléséhez különleges szakértelem szükséges, szakértőt kell alkalmazni. Tipikusan ilyen különleges szakértelmet igénylő kérdés szokott lenni az elkövetési érték pontos megállapítása (például költségvetési csalás, vagy lopás esetén), az elkövető tudata, beszámíthatósága (pl. mekkora alkohol/kábítószer koncentráció volt a terhelt szervezetében az elkövetéskor, ez mennyiben befolyásolta a tudatát, vagy egyáltalán van-e a terheltnek bármiféle személyiségzavara), annak vizsgálata, hogy bizonyos aláírás valóban egy adott személyhez tartozik-e (okirathamisítással kapcsolatos bűncselekményeknél), vagy például a fiatalkorú elkövetők esetén a fiatalkorú érettsége, értelmi fejlettsége.
A szakértő kirendelését nem csupán hivatalból lehet elrendelni; azt a terhelt és a védő is indítványozhatja. Erről az indítványról a bíróság, ügyészség, vagy a nyomozó hatóság dönt, mely döntés ellen nem lehet fellebbezni. Amennyiben azonban a hatóság nem hagyja jóvá a terhelt vagy védője szakértő kirendelésére vonatkozó indítványát, vagy nem az indítványban meghatározott szakértő került kirendelésre, akkor lehetőség van arra, hogy a terhelt és a védő az általuk választott szakértőnek úgynevezett magánszakértői vélemény elkészítésére adjon megbízást. Ha ezutóbbira sor kerül, azt 8 napon belül be kell jelenteni a hatóságoknak.
A szakértő jogai és kötelezettségei
A szakértő a kirendelésétől számított 2 hónapon belül köteles a szakvéleményt benyújtani a hatóságoknak – kivéve, ha magánszakértői véleményről van szó. Ez a határidő a szakértő kérelmére legfeljebb 1 hónappal meghosszabbítható.
A szakértő többek között jogosult arra, hogy a hatóságtól, valamint az eljárásban részt vevő személyektől a vizsgálat lefolytatásához megítélése szerint szükséges adatokat, iratokat, tárgyakat elkérjen. A tudomására jutott adatokat csak és kizárólag a megfelelő szakvélemény elkészítéséhez szükséges mértékben jogosult használni, azokat illetéktelen személyeknek, szervezeteknek nem adhatja tovább.
Nagyon fontos, hogy a szakértői vélemény kizárólag objektív vizsgálaton alapuló megállapításokat tartalmazhat, a szakértő jogkérdésben NEM foglalhat állást. Például egy informatikai rendszer segítségével történő autófeltörésnél a szakértőnek olyan kérdésekre kellhet választ adnia, hogy egy ilyen rendszer hogy kapcsolódhat össze az autó zárjával, vagy hogyan történhet egy autó feltörése laptopról, az azonban nem szerepelhet szakvéleményben, hogy az autó feltörése „jogosulatlanul történt”.
A szakvéleményre vonatkozó előírások, a szakvélemény szerepe a büntetőeljárásban, az eljárásban résztvevők jogai a szakvélemény vonatkozásában
A szakvélemény kötelező tartalmi elemeit az az igazságügyi szakértőkről szóló törvény tartalmazza. Ha ezek közül a szakvélemény bármelyiket nem tartalmazza, akkor a hatóságok aggályosnak tekintik a szakvéleményt, ami azzal jár, hogy a szakértőnek felvilágosítást kell adnia a hiányzó elemekből, vagy ki kell egészítenie a szakvéleményét. Ezek önmagukban talán nem tűnnek annyira vállalhatatlan hiánypótló cselekményeknek, azonban a büntetőeljárás során sokat tud esni egy adott szakértő megítélése, ha kiderül, hogy súlyos hiányosságokban szenved a szakvéleménye. De mik is ezek a kötelező elemek?
Az igazságügyi szakértőkről szóló törvényben foglaltak szerint a szakvéleménynek tartalmaznia kell
a) a leletet, vagyis hogy ki, vagy mi a szakértői vizsgálat tárgya
b) a vizsgálat módszerének rövid ismertetését,
c) a szakmai ténymegállapításokat,
d) a szakértő véleményét, ami – mint arra feljebb is utaltunk – nem térhet ki az általa megállapított tények jogi értékelésére, tehát kizárólag szakmai véleményről van szó,
e) ha az ügyben korábban vizsgálat lefolytatására került sor és a kirendelés erre kiterjed, a korábbi vizsgálatra vonatkozó adatok és megállapítások értékelését,
f) a módszertani levélre történő utalást, illetve a módszertani levélben foglaltaktól történő eltérés esetén ennek indokait <- A módszertani levél tulajdonképpen egy, a szakértői vélemény elkészítését szakmai szempontok szerint szabályozó leírás, amelyet ugyancsak szakértők állítanak össze.
g) az arra való utalást, hogy az igazságügyi szakértő mely szakterületen jogosult szakvéleményt adni illetve, hogy az igazságügyi szakértő vagy más személy eseti szakértőként járt el. <- Az eseti szakértő olyan – az eljárásban megállapítandó vagy megítélendő jelentős tény vagy egyéb körülmény megállapításához vagy megítéléséhez – megfelelő szakértelemmel rendelkező természetes vagy jogi személy, aki nem igazságügyi szakértő; valamint olyan igazságügyi szakértő, aki az igazságügyi szakértői szakterületekről, valamint az azokhoz kapcsolódó képesítési és egyéb szakmai feltételekről szóló rendeletben meg nem határozott szakterületen ad szakvéleményt. (ld. igazságügyi szakértőkről szóló törvény)
A szakvélemény a büntetőeljárásban bizonyítási eszköz, vagyis az abban foglaltakat a hatóságok bizonyítékként veszik figyelembe. Kiemelendő, hogy a szakértői vélemény nem keverendő a szaktanácsadói véleménnyel. A szaktanácsadó a bizonyítási eszközök felderítéséhez, felkutatásához, megszerzéséhez, összegyűjtéséhez vagy rögzítéséhez nyújt segítséget a hatóságoknak, a szerepe elsősorban támogató, adminisztratív jellegű, szakértői tevékenységet nem végez. Fontos tehát figyelni arra, hogy milyen szervezettől, személytől származó iratra hivatkoznak az eljárás során bizonyítékként. Például egy költségvetési csalásban történő nyomozás során mindig készül egy, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal revizora által készített, ún. „revizori vélemény”, amely tartalmaz ugyan összegeket, a bizonyítás során azonban ez önmagában nem vehető figyelembe, hiszen a revizori vélemény szaktanácsadói véleménynek minősül, tehát nem bizonyítási eszköz.
Ami az eljárásban résztvevők jogait illeti, valamennyi eljárásban részt vevő személynek – így a terheltnek is! – joga van arra, hogy a szakértőhöz kérdéseket intézzen, a szakvéleményre észrevételeket tegyen. A szakértői vélemény központi szerepet szokott játszani a büntetőeljárásokban, hiszen lássuk be, hogy például vagyon elleni bűncselekményeknél, ahol a büntetési tétel elsősorban attól függ, hogy mekkora értékre követtek el bűncselekményt, kiemelten fontos annak tisztázása, hogy az adott cselekmény pontosan mekkora vagyoni hátrányt okozott.
A szakértők tehát gyakran esszenciális részét képezik a büntetőeljárásoknak. Az elfogadott szakértői véleményben foglaltakat a hatóságok általában bizonyított tényként fogadják el, ez azonban nem jelenti azt, hogy a védelemnek ne lenne eszköztára a szakvéleményre vonatkozóan.
(Kép forrása: 9.kerulet.ittlakunk.hu)
