Fiatalkorú bűnözők

Talán örökzöld témának mondható az iskolai zaklatás, hiszen ki ne mondhatná el magáról, hogy osztálytársai ne szekálták volna a fura haja vagy a megszokottól eltérő öltözködési stílusa miatt? 

Tudnunk kell azonban, hogy sem az iskolai zaklatás, sem egyéb bűncselekmények felett nem kell feltétlenül szemet hunynunk kizárólag azért, mert az elkövető egyébként kiskorú “úgy sem tudja mit csinál, csak a szüleit vennék elő”. Ne vegyük könnyelműen, ha ilyen helyzettel találkozunk.

Mai cikkünkben egy konkrét ügy kapcsán mutatunk betekintést a fiatalkorúak büntethetőségére vonatkozóan.

A hivatkozott esetben egy 14 éves fiú három hónapon keresztül zaklatta, és bántalmazta 12 éves osztálytársát. A főügyész szerint egyszerre történt zaklatás, garázdaság, könnyű testi sértés, zsarolás, valamint személyi szabadság megsértése. Az elkövetőnek elrendelték a javítóintézetben végrehajtandó letartóztatását. Az eset kapcsán az alábbi kérdéseket járjuk körbe:

Lehet-e egy gyermeket bűnözőként kezelni? Hogy kerülhetett sor a letartóztatásra? Mi történik, ha elfajul egy iskolai zaklatás? Milyen következményekkel számolhat egy fiatalkorú bűnöző

Ki számít fiatalkorú bűnözőnek?

Fontos tisztázni a fiatalkorúak fogalmát, hiszen rájuk eltérő büntetőjogi szabályok vonatkoznak, mint a felnőttekre. Hazánkban büntetőjogi értelemben az számít fiatalkorúnak, aki a bűncselekmény elkövetésekor a 12. életévét betöltötte, de a 18-at nem. Fontos leszögezni, hogy ugyan a polgári jog szabályai lehetőséget biztosítanak arra, hogy házasságkötés útján 18. év előtt is nagykorúvá váljon valaki, azonban ez a büntetőjog szempontjából teljesen lényegtelen. Nem számít tehát, hogy valaki házas, vagy sem, amíg nem töltötte be a 18. életévét, addig büntetőjogi értelemben fiatalkorúnak számít.

Hány éves kortól büntethetünk? 

A magyar büntetőjogban fő szabály szerint 14 éves kor alatt senki nem büntethető. Van azonban 9 olyan büntetendőcselekmény, amelyek elkövetése esetén akkor is felel a fiatal, ha már a 12. életévét betöltötte. (Ezek a következők: emberölés, erős felindulásban elkövetett emberölés, testi sértés, hivatalos személy elleni erőszak, közfeladatot ellátószemély elleni erőszak, hivatalos személy vagy közfeladatot ellátó személy támogatója elleni erőszak, terrorcselekmény, rablás, és kifosztás). Fontos kiemelni, hogy büntethetőség szempontjából az életkor mindig a bűncselekmény ELKÖVETÉSÉNEK idején fontos. Ha tehát pl. valaki 13 évesen elkövetett egy lopást, ami csak akkor derült ki, amikor a 14-et már betöltötte, nem lesz büntethető. Fiatalkorúak esetén mindig vizsgálni kell, hogy az elkövető rendelkezett-e megfelelő belátási képességgel, vagyis fel tudta-e ismerni a bűncselekmény következményeit. A belátási képességet a fiatalkorúak büntetőbíróságai minden esetben vizsgálják. Itt fontos különbséget tenni büntetendő cselekmény, és bűncselekmény között. Attól ugyanis, hogy valami büntetendő cselekmény, még nem feltétlenül lesz bűncselekmény. A bűncselekmény megvalósulásához ugyanis több kritérium teljesülése is szükséges. Egyik ilyen kritérium a bűnösség követelménye, ami nagyjából azt jelenti, hogy az elkövető a jogellenes cselekedetéért büntetőjogi felelősségre vonhatólegyen. Ha a fiatal az elkövetéskor nem töltötte be a 14. (illetve adott esetben a 12.) életévet, vagy nem rendelkezett a szükséges belátási képességgel, akkor büntetőjogi felelősségre nem vonható, így nem valósul meg a bűnösség kritériuma, vagyis bűncselekményről nem beszélhetünk. 

A cikkben foglalt esetben az elkövető egy 14 éves fiatal, tehát – ha rendelkezett a megfelelő belátási képességgel, ami sajnos igen valószínű – tetteiért büntetőjogi felelősségre vonható. 

Tényleg szükséges letartóztatni egy gyereket?

Az iskolai életben gyakran megesik, hogy egyes diákok zaklatás, kiközösítés áldozatává válnak. Ha az iskolai hatáskörben megtett intézkedések (figyelmeztetés, szülők behívása, stb.) nem elegendőek, akkor jöhetnek szóba a büntetőjogi eszközök. Jelen ügyben elkövetett rendszeres zaklatás, garázdaság, testi sértés, zsarolás, és személyi szabadság megsértése kapcsán könnyen belátható, hogy szükség volt a keményebb fellépésre. A fiatalkorúakra vonatkozó büntetőeljárásjogi szabályok lehetővé teszik a fiatalkorúak letartóztatását, de csak abban az esetben, ha a bűncselekmény súlyossága miatt erre szükség van. Látható, hogy egy eldurvult iskolai zaklatás és bántalmazás már elég súlyos bűncselekménynek számít ahhoz, hogy elrendeljék a fiatal elkövető letartóztatását.  

Fontos kiemelni, hogy a letartóztatással az ügy nem ért véget. A letartóztatás csupán egy kényszerintézkedés, ami azt a célt szolgálja, hogy 1. az elkövető ne okozzon több kárt a környezetében, amíg az eljárás zajlik, 2. a büntetőeljárást hatékonyabban, eredményesebben le lehessen folytatni. A szankció kiszabására még várni kell. Ha azonban az eljárás elhúzódna, számolni kell azzal, hogy mivel az illető 14. életévét már betöltötte, amikor ezeket a bűncselekményeket elkövette, alap esetben legfeljebb 2 évig lehet letartóztatásban. Egyes bírósági határozatok ezt az időtartamot megváltoztathatják, de ha „nem történik semmi”, marad a maximum 2 éves tartam. Azt is láthatjuk, hogy a bíróság úgy döntött, hogy a letartóztatás végrehajtása javítóintézetben történjen. Ehhez a bíróságnak természetesen joga volt, hiszen az a feladata e körben, hogy megvizsgálja az elkövető személyiségét, és a terhére rótt bűncselekmény/bűncselekmények jellegét. Úgy véljük, hogy jelen esetben a javítóintézet szükséges volt.

Milyen szankciókra számíthat egy fiatalkorú bűnelkövető?

Általánosságban elmondható, hogy a fiatalkorúakkal szemben alkalmazott büntetőjogi szankciók elsődleges célja a nevelés, vagyis annak elérése, hogy a fiatalkorú fejlődését a helyes irányba tereljék. Ennek megfelelően a fiatalkorúakkal szemben alkalmazható szankciók természetesen eltérő tartamúak, mint a felnőttekkel szemben alkalmazandók.  A nevelési cél megvalósítása érdekében a Büntető Törvénykönyv felállít egy ún. „alkalmazási sorrendiséget”, ami lényegében azt jelenti, hogy ha a nevelési cél enyhébb szankció alkalmazásával is elérhető, akkor mellőzni kell a súlyosabb szankciókat. A szankciók alkalmazási sorrendisége a legenyhébbtől a legsúlyosabbig a következő: 1. Szabadságelvonással nem járó intézkedés (pl.: pártfogó felügyelet, elkobzás), 2. Szabadságelvonással nem járó büntetés (pl.: közérdekű munka, meghatározott feltételek fennállása esetén pénzbüntetés), 3. Szabadságelvonással járó intézkedés (itt foglal helyet a javítóintézeti nevelés), 4. Szabadságelvonással járó büntetés (pl.: Szabadságvesztés, elzárás). Azzal szemben azonban, aki a bűncselekmény elkövetésekor a 14. életévét nem töltötte be (de a 12-t igen), csak intézkedés alkalmazható.

A hivatkozott cikkel kapcsolatban megjegyzendő, hogy nem csupán az elkövető körülményeit érdemes figyelembe venni, hanem a sértettekét is. A fiatalkorú elkövetők ugyanis többnyire náluk gyengébb fizikummal rendelkezőket bántanak (náluk fiatalabbakat – ahogy az jelen esetben is történt, vagy nőket), így az sem utolsó szempont, hogy adott esetben a sértettek helyzete hogy alakulna, ha az elkövetővel szemben nem alkalmaznának szabadságelvonással járó szankciót. 

Álláspontunk szerint ennek a fiatalnak szüksége van arra, hogy a környezetéből kiemeljék – ezt igazolja letartóztatása is -, így több mint valószínű, hogy szabadságelvonással járó intézkedés, vagy szabadságelvonással járó büntetés kiszabására lehet számítani.

A javítóintézet – mint szabadságelvonással járó szankció

Ha a bíróság szabadságelvonással járó intézkedésként javítóintézeti nevelést rendel el, ennek tartama 1 évtől 4 évig terjedhet. A javítóintézeti nevelés felének letöltése után lehetőség nyílik úgynevezett ideiglenes elbocsátásra, ha a fiatalkorú legalább 1 évet töltött az intézetben, és alaposan feltehető, hogy az intézkedés célja (nevelés, helyes irányba terelés) további javítóintézeti nevelés nélkül is elérhető. Az ideiglenes elbocsátással a fiatalkorú elhagyhatja ugyan a javítóintézetet, de ezzel nem ér véget az intézkedés. Ha ugyanis az ideiglenes elbocsátás ideje alatt a fiatalkorút újra szabadságvesztésre vagy javítóintézeti nevelésre ítélik, akkor a bíróság megszünteti az ideiglenes elbocsátást, egyéb szankció kiszabása esetén a bíróság eldöntheti, hogy megszünteti-e az ideiglenes elbocsátást, vagy sem.

Szabadságvesztés/elzárás – mint szabadságelvonással járó szankció

Tekintettel arra, hogy a bűncselekmények elkövetésekor az elkövető a 16. életévét még nem töltötte be, ha a bíróság szabadságvesztés büntetését szabja ki, 1 hónap és 5 év között számíthat a büntetésre, melyet fiatalkorúak börtönében, vagy fiatalkorúak fogházában fog letölteni. (Mivel számos bűncselekmény megvalósult, valószínű, hogy ha a bíróság emellett a szankció mellett dönt, fennállnak annak a feltételei, hogy az elkövető fiatalkorúak börtönébe kerüljön.)

Ha a bíróság szabadságelvonással járó büntetésként elzárást szabna ki, ennek tartama 3 naptól 30 nap lehet. 

Mindent összevetve úgy gondoljuk, hogy az elkövető elsődlegesen javítóintézeti nevelésre, vagy fiatalkorúak börtönére számíthat. Fiatalkorúak fogháza jelen esetben akkor kerülhetne szóba, ha 2 évnél rövidebb tartamú szabadságvesztésre ítélnék, tekintettel azonban az elkövetett bűncselekmények mennyiségére és súlyosságára, ez nem túl valószínű. Az elkövetett bűncselekmény valószínű súlyosabb annál is, mint amit elzárással kellene büntetni.

ÉRDEKESSÉG

A fiatalkorúak büntetőjoga Magyarországon igencsak ingoványos talajon áll. Számos vita, illetve nemzetközi szinten megfogalmazott kritika ütötte fel a fejét a témában. Jelen cikkben foglaltakkal kapcsolatban hármat érdemes kiemelni:

  1. A mai napig vita tárgyát képezi, hogy 12. vagy 14. év a megfelelő büntethetőségi korhatár. Nemzetközi elvárás, hogy Magyarország állítsa vissza a jelenleg hatályos Büntető Törvénykönyv előtti 14 éves büntethetőségi korhatárt minden bűncselekmény vonatkozásában, de sokan vannak olyanok, akik úgy gondolják, hogy tekintettel az információs társadalom gyorsaságára, és az ennek következtében megfigyelhető gyorsabb fejlődésre, célszerű lenne az összes bűncselekményt 12 éves kortól szankcionálni.
  2. Szintén nemzetközi kritika, hogy arányait tekintve túl sok az olyan eset, amikor fiatalkorú bűnelkövetővel szemben szabadságelvonással járó szankciót alkalmaznak, holott az sokkal kevesebbszer lenne indokolt. A gyakorlatban megfigyelhető, hogy sokszor talán inkább a szankció megtorló jellege, és nem a nevelési jellege kerül előtérbe. Ezen kritika szintén komoly viták forrása.
  3. További probléma az is, hogy a mai napig nem sikerült teljesen megoldani azt, hogy a fiatalkorú elkövetők, és a felnőtt korú elkövetők szabadságvesztés esetén teljesen el legyenek különítve.

Kép forrása: https://www.elespectador.com/noticias/bogota/su-hijo-sufre-de-matoneo-o-es-acosador-escolar-descubralo-galeria-753494/?page=7

Szóljon hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük