Mindenekelőtt fontos tisztázni, hogy a „terhelt” egy gyűjtőfogalom, ami valamennyi büntetőeljárás alá vont személyt magában foglal. A nyomozás során a terheltet „gyanúsítottnak”, a vádemelést követően „vádlottnak”, a jogerős ügydöntő határozat kiszabását követően „elítéltnek” nevezik.
A terhelt jogai
1. Ahogy azt a legtöbben tudják, a terheltnek joga van ügyvédet fogadni. Ha nincsenek meg az anyagi körülményei ahhoz, hogy megbízzon egy ügyvédet, akkor kirendelnek számára egyet.
2. A terheltnek joga van vallomást tenni, ahogy meg is tagadhatja a vallomástételt. Különösen fontos ez a jog akkor, amikor elsőként hívnak be valakit kihallgatásra úgy, hogy még nem rendelkezik védőügyvéddel, vagy még nem bocsátották rendelkezésére a nyomozati iratanyagot. Ilyen, és ehhez hasonló esetekben a terhelt megtagadhatja a vallomástételt, jelezve, hogy meg kívánja ismerni a nyomozati iratokat, amelyek alapján őt meggyanúsították, és csak ezek áttanulmányozása után szeretne vallomást tenni. Természetesen dönthet úgy is, hogy egyáltalán nem tesz vallomást az egész eljárás alatt, ez azonban könnyen járhat azzal, hogy a hatóságokkal való együttműködést mint enyhítő körülményt a bíróság nem fogja figyelembe venni az esetleges marasztaló ítélet kiszabása során. FONTOS: Vallomást legkésőbb a vádemelést követően, a bírósági eljárás során lefolytatott bizonyítási eljárás lezárásáig lehet tenni.
3. Ahogy arra a 2. pontban már utaltunk, a terheltnek joga van megismerni az ügy iratait – néhány, a büntetőeljárásról szóló törvényben meghatározott kivétellel –, ezáltal a gyanúsítás/vád tárgyát, valamint ezeknek a változásait. Amennyiben a nyomozó hatóság bizonyos iratokat visszatart, erről külön határozatot kell hoznia, azonban legkésőbb a vádemeléskor az összes vonatkozó iratot rendelkezésre kell bocsátania.
4. Természetesen a terheltet megilleti a jog, hogy az eljárás során bármikor észrevételt, indítványt tegyen, bizonyítékot terjesszen elő, jogorvoslattal éljen, vagy egyezséget kezdeményezzen az ügyészséggel (ez utóbbinak előfeltétele a teljes beismerő vallomás!)
5. A terhelt ellenőrzés nélkül konzultálhat a védőjével. Ha tehát például a tárgyaláson, vagy bíróságon eszébe jut valami, vagy bizonytalan valamiben, jelezheti a hatóságnak/bíróságnak, hogy szeretne beszélni a védőjével, melyet kötelesek neki engedélyezni. Ez a jog természetesen a tárgyalótermen kívül is érvényesül.
6. A terheltnek joga van ahhoz, hogy a tárgyaláson, illetve a személyi szabadságot érintő bírói kényszerintézkedések (pl.: letartóztatás, bűnügyi felügyelet) tárgyában tartott ülésen jelen legyen, és a büntetőeljárásról szóló törvény rendelkezéseinek megfelelően kérdéseket tegyen fel (pl. a tanúktól, vagy a szakértőktől is).
7. A terhelt lemondhat a tárgyaláshoz való jogáról, valamint a tárgyaláson való jelenlét jogáról. Amennyiben a tárgyaláshoz való jogáról mond le, azzal azt fejezi ki, hogy ő egyáltalán nem kíván részt venni az őt érintő ügy eldöntésében, ebben az esetben a jelen cikkben felsorolt jogokat a tárgyalás során nem gyakorolhatja. A jelenlétről való lemondás annyit tesz, hogy a terhelt nem kíván jelen lenni a tárgyaláson, de a jelen cikkben meghatározott jogait továbbra is gyakorolhatja. Fontos, hogy ha a terhelt le kíván mondani a tárgyaláson való jelenlét jogáról, úgy szükséges kineveznie egy kézbesítési megbízottat, akinek a bíróság a továbbiakban keletkező iratokat kézbesíteni tudja – természetesen célszerű, ha ez a kézbesítési megbízott maga a terhelt ügyvédje. A jelenlétről való lemondást a bíróság első körben köteles engedélyezni, vagyis a bíróság nem dönthet arról, hogy jóváhagyja-e, hogy a terhelt ne jelenjen meg a további tárgyalásokon az adott ügyben, vagy sem. Ha azonban a terhelt valamilyen oknál fogva visszajön – pl. vallomást tenni –, akkor ismét „jelenlétes terheltnek” számít, vagyis ha újra el szeretné azt érni, hogy ne kelljen a további tárgyalásokon megjelennie, újra kérelmeznie kell, hogy lemondhasson a tárgyaláson való jelenlét jogáról. Ekkor azonban a bíró eldöntheti, hogy ezt engedélyezi-e, vagy sem, ha pedig nem, akkor a terheltnek jelen kell lennie az összes hátralévő tárgyaláson.
8. A terheltnek joga van ahhoz is, hogy a büntetőeljárás során az őt megillető jogokról és őt terhelő kötelességekről felvilágosítást kapjon a bíróságtól, ügyészségtől, vagy nyomozó hatóságtól.
9. Amennyiben a terheltet fogva tartják, úgy joga van
9/a. ahhoz, hogy tájékoztatást kapjon a fogva tartásának okáról, és ezen okok változásairól
9/b. ahhoz, hogy a bíróság/ügyészség/nyomozó hatóság egy általa megnevezett személyt tájékoztasson a fogva tartásáról
9/c. ahhoz, hogy az általa választott személlyel felügyelet mellett személyesen, ellenőrzés nélkül pedig postai vagy elektronikus úton tartsa a kapcsolatot. Ezen jogának gyakorlásáról vádemelés előtt az ügyészség, vádemelés után a bíróság rendelkezik.
9/d. ahhoz, hogy védőjével felvegye a kapcsolatot, és vele személyesen, illetve postai vagy elektronikus úton ellenőrzés nélkül kommunikáljon. Amennyiben külföldi állampolgár terheltről van szó, őt ugyanezen jogok illetik meg a saját államának konzuli képviselőjével kapcsolatosan.
A terhelt kötelességei
1. A terhelt köteles az egyes eljárási cselekményeken a bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság rendelkezéseinek megfelelően jelen lenni. Kivételt jelent természetesen, ha a terhelt a bírósági eljárás során lemondott a tárgyaláshoz való jogáról, vagy ha a meg nem jelenését ki tudja menteni – pl. súlyos betegség esetén.
2. A terhelt köteles továbbá a lakcímét, tényleges tartózkodási helyét, értesítési címét megadni az ügyében eljáró bíróságnak, ügyészségnek, vagy nyomozó hatóságnak. Amennyiben a már közölt adataiban változás következik be, úgy azt a változást követő három napon belül köteles bejelenteni.
(Kép forrása: das.hu)
