Baleset érte a munkahelyén?
A balesete miatt már nem képes annyit keresni, mint korábban?
Ne tétlenkedjen, írjon nekünk, segítünk!
Tudjon meg most többet a jövedelempótló járadékról:
Járadéknak az olyan kártérítést nevezzük, ami nem egy adott pillanatban meghatározható, „egyösszegű” kárt rendez (mint pl. ha összetörik a telefonom, annak értéke és így a felmerült károm pontosan meghatározható), hanem a jövőben rendszeresen felmerülő kár megtérítésére szolgál.
Tegyük fel például, hogy asztalosként dolgoztam, és munkahelyi balesetben ügyesebbik kezem idegsérülést szenved, képtelen leszek azt jól használni, maradandó funkciózavarral gyógyul a sérülésem. Emiatt értelemszerűen képtelenné válok korábbi munkám folytatására (hiszen gyakorlatilag fél kézzel kell leélnem az életem), emiatt munkáltatóm – jogszerűen – elbocsát, mivel nem tudok megfelelően dolgozni. Ott állok tehát munkanélküliként, sérülten, munkaképességem csökkent. Korábbi szakmámat nem tudom folytatni, sőt, egyéb kétkezi munkavégzésre is képtelenné váltam. A példa kedvéért tapasztalt és képzett asztalosként bruttó 350.000.- forintot kerestem, azonban most sehova sem kellek, így elmegyek parkolóőrnek, ahol minimálbért keresek, bruttó 161.000.- forintot.
Itt jön be a képbe a jövedelempótló járadék. A Ptk. 6:528. § értelmében „akinek munkaképessége a károkozás folytán csökkent, akkor követelhet jövedelempótló járadékot, ha a káreset utáni jövedelme az azt megelőző időszak jövedelmét neki fel nem róható okból nem éri el.” Ennek tökéletesen megfelelek, hiszen fentiek szerint csökkent a munkaképességem, az pedig nem róható fel nekem, hogy (minden igyekezetem ellenére!) nem tudok hasonlóan jól fizető állást találni fél kézzel.
Magyarul: nem tehetek róla hogy megsérültem, emiatt elvesztettem az állásomat, és emiatt jóval kevesebbet keresek.
A teljes kártérítés elvéről a Ptk. 6:522. §-a rendelkezik, miszerint a károkozó (egy korábbi cikkünkben (link)_ részletesen kifejtettek szerint a korábbi munkáltatóm) a károsult teljes kárát köteles megtéríteni. Ebbe nyilván beletartozik az is, hogy a baleset következtében kevesebbet keresek, így jogosan támaszthatok igényt vele szemben a különbözet megtérítésére.
A különbözet számítása nem olyan egyszerű, mint elsőre tűnhet, röviden összefoglalva a következőképpen néz ki:
Az alap, amiből számolunk, a korábbi, magasabb jövedelmem utolsó évi (nem naptári) átlaga, ami a példa szerint bruttó 350.000.- Ft / hó. Ebbe egyébként bele kell számolni minden olyasfajta jövedelmet, amit korábban rendszeresen igénybe vettem, pl. a cafeteriát is, azonban azok, amik csak a munkavégzésre tekintettel járnak, mint pl. a túlóra, illetve a munkába járás költségtérítése, azok nem számolhatóak bele.
Tehát a meghatározott havi bruttó 350.000.- Ft-ból le kell vonni a jelenlegi keresetemet, ami bruttó 161.000.- Ft / hó, így tehát kiszámítottuk, hogy havonta bruttó 189.000.- Ft keresetveszteség ér engem. Ebből még le kell vonni a társadalombiztosítási járulék összegét is a bírói gyakorlat alapján, ami 18,5%, így tehát a tényleges havi keresetveszteségem havi bruttó 154.035.- Ft. (A számítás természetesen sokkal bonyolultabb is lehet, ha pl. hosszabb ideig vagyok munkanélküli, vagy táppénzben, esetleg baleseti járadékban is részesülök. Most a cikkben csak egy áttekintő összegzést szerettem volna vázolni nektek.)
A fentiek alapján tehát havi bruttó 154.035.- Ft jövedelempótló járadékra mint kártérítésre tarthatok igényt balesetem folytán.
Gyakran felmerül a kérdés, hogy akkor életem végéig csak fel kell tennem a lábam, és havonta érkezik a pénz, csak azért mert megsérültem egy balesetben? Nos, egyrészt ez a járadék ugyan véghatáridő nélkül is jogosan igényelhető, de az maximum a nyugdíjkorhatárig jár, érthető okokból. Másrészt pedig a károsultat kárenyhítési kötelezettség terheli, ebbe pedig az is beletartozik, hogy megmaradt munkaerejét egyrészt hasznosítsa, másrészt pedig folytasson keresőtevékenységet és ne csak „várja a sült galambot”.
Végezetül egy érdekesség: amennyiben a károkozó (jelen esetben a munkáltatóm) képtelen lenne fizetni a járadékot (pl. kisebb cégek gyakran inkább csődöt jelentenek, minthogy 20-30 évekig fizessenek), az állam helytáll helyettük a járadékért. Így tehát a bírósági ítélet által megítélt járadék mindenképpen megfizetésre kerül az arra jogosultnak.
