Büntetőjog

A „LÚGOS ORVOS” ESETE – HALMAZATI BÜNTETÉS?

Bizonyára sokan hallottak a „lúgos orvosként” elhíresült elkövetőről, akit végül a Kúria 11 év börtönbüntetésre ítélt.

A döntés körülményeiről az alábbi cikkben olvashattok:

https://444.hu/2020/07/01/a-kuria-hatalyban-hagyta-a-lugos-orvos-jogeros-iteletet-benenek-le-kell-toltenie-bortonbunteteset

De mi tartott ezen az eljáráson évekig? Miért csak 4 évet kapott ez a bűnöző elsőfokon? Hogy jött ki a 11 éves börtönbüntetés? Jelen cikkünkben ezekkel a kérdésekkel foglalkozunk.

A HOSSZADALMAS PERESKEDÉS

Az eset 2013. márciusában történt, amikor az elkövető injekcióval elkábította a sértettet, majd lúgot öntött a nemi szervére, maradandó sérülést okozva ezzel neki. Természetesen az elkövetőt őrizetbe vették, de mivel az ügyészség szerint probléma volt a bizonyítással, néhány hónap után szabadlábra engedték. Sajnálatos módon ezt követően 2013 és 2015 között a nyomozás nem haladt, majd amikor ismét megindult a nyomozás, az elsőfokú bíróságnak figyelembe kellett vennie, hogy az elkövetés óta már több mint 3 év is eltelt, és ezért – tekintettel arra, hogy az idő múlását enyhítő körülményként kellett figyelembe vennie –  a 2016. májusi ítéletében mindössze 4 év szabadságvesztést tudott kiszabni úgy, hogy a férfi 2 év 8 hónap után szabadulhatott volna.

A vádlott azonban fellebbezett az ítélet ellen, így az ügy elkerült másodfokra, amelynek a 2017. márciusi ítélete a szabadságvesztés mértékét 9 évre súlyosította, és örökre eltiltotta az elkövetőt orvosi szakmájától.

A büntetőeljárások sajátossága, hogy létezik harmadfokú bíróság is, amely abban az esetben járhat el, ha a másodfokú bíróság döntése az elsőfokú bíróság döntésével ellentétes. A Büntetőeljárásról szóló törvény értelmében pedig többek között fennáll az ellentét az elsőfokú és a másodfokú bíróság ítélete között akkor is, ha a másodfokú bíróság vádlott bűnösségét olyan bűncselekményben állapította meg, amelyről az elsőfokú bíróság nem rendelkezett. Jelen esetben pontosan ez történt, ugyanis a kifosztás és a magánlaksértés ügyében nem született elsőfokú bírósági ítélet, ezen bűncselekményeket csak másodfokon bírálták el, így megnyílt az út az elkövető számára, hogy harmadfokra is fellebbezzen, ahol a Kúria járt el. A Kúria problémásnak találta a másodfokú bírósági eljárást, elsősorban a bizonyítás – ezen belül is a tanúzás – tekintetében. Szintén a büntetőeljárás szabálya, hogy ha a sértett, a vádlott, vagy a tanúk vallomása eltérő, szembesíteni kell őket egymással, ez azonban nem történt meg. További probléma volt, hogy az ügy legfontosabb tanújának vallomásában szintén ellentmondásokat véltek felfedezni, amit a Kúria szerint tisztázni kellett volna. Mindezen „eljárási hibák” miatt a Kúria 2017. júniusában a másodfokú ítéletet megsemmisítette, és a másodfokú bíróságot új eljárásra kötelezte.

2018. februárjában született meg a másodfokú bíróság második ítélete, amely alapján az elkövető ismét 9 év szabadságvesztést kapott. Tekintettel azonban arra, hogy új eljárás indult, ismét lehetőség volt a harmadfokra fellebbezni. A Kúria pedig – miután másodszor került hozzá az ügy – végül 2020. július 1-jén kimondta végleges döntését, miszerint az elkövető életveszélyt okozó testi sértés, magánlaksértés, kifosztás, készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés, okirattal visszaélés és személyi szabadság megsértése bűntettekben bűnös, és ezért 11 év szabadságvesztésre ítélte – amelyből jó magaviselet esetén 7,5 évet kell leülnie, de ez már a jövő kérdése. Az ügy ezzel lezárult.

DE HOGY JÖTT KI A 11 ÉV?

Mindenek előtt érdemes tisztázni, hogy mit is jelent az a halmazati büntetés, valamint a bűnhalmazat. A Büntető Törvénykönyv értelmében ugyanis Bűnhalmazat esetén egy büntetést kell kiszabni, ez lesz a halmazati büntetés. De mi is az a bűnhalmazat? Nos, bűnhalmazat akkor valósul meg, ha az elkövető egy vagy több cselekménye több bűncselekményt valósít meg, és ezeket a bűncselekményeket egy eljárásban bírálják el. Mint azt a korábban leírtakból látjuk, az elkövető számos bűncselekményt megvalósított, amelyek bűnhalmazatot alkotnak, vagyis kiszabható rájuk halmazati büntetés.

FIGYELEM! A bűnhalmazat nem összekeverendő a folytatólagosan elkövetett bűncselekménnyel, ami akkor valósul meg, ha az elkövető ugyanolyan bűncselekményt, egységes elhatározással, azonos sértett sérelmére, rövid időközönként többször követ el. Így például nem bűnhalmazat, hanem folytatólagosan elkövetett bűncselekmény, ha X elkövető elhatározza, hogy hetente lop valamit Y sértettől, és ezt meg is valósítja.

Jöjjön a matekozás!

A halmazati büntetés kiszabásánál a legsúlyosabb büntetéseket kell alapul venni. Ez jelenti egyrészt magát a büntetést (pl. pénzbüntetés, szabadságvesztés), másrészt a büntetés mértékét, időtartamát, vagyis az ún. büntetési tételt (pl.: pénzbüntetés összege, szabadságvesztés időtartama). Magyarországon a legsúlyosabb büntetés a szabadságvesztés. Erre vonatkozóan olyan szabály is szerepel a Büntető Törvénykönyvben, miszerint: ha a bűnhalmazatban lévő bűncselekmények közül legalább kettő határozott ideig tartó szabadságvesztéssel büntetendő, a büntetési tétel felső határa a legmagasabb büntetési tétel felével emelkedik, de nem érheti el az egyes bűncselekményekre megállapított büntetési tételek felső határának együttes tartamát. Mit is jelent ez tulajdonképpen?

Talán a legegyszerűbben egy példán keresztül lehet bemutatni:

Ha a bűnhalmazatban elkövetett egyik bűncselekmény pl. 8 évig terjedő szabadságvesztéssel, a másik bűncselekmény 5 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, akkor a halmazati büntetés legfeljebb 12 évig terjedő szabadságvesztés lehet (A legmagasabb büntetési tétel + a fele: 8+4 =12), azonban ha az egyik bűncselekmény 5 évig terjedő szabadságvesztéssel, a másik 2 évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető, a halmazati büntetés felső határa 7 év szabadságvesztés lesz, mert igaz ugyan, hogy 5+2,5= 7,5, de figyeljünk a kritériumra, miszerint a halmazati büntetés nem lehet nagyobb mint az elkövetett bűncselekményekért járó szabadságvesztések összege – 5+2=7.

Fontos kitétel az is, hogy a halmazati büntetés soha nem haladhatja meg a 25 évig tartó szabadságvesztést.

Nézzük a konkrét esetben megvalósult bűncselekményeket:

  • életveszélyt okozó testi sértés: 2-8 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő
  • magánlaksértés: 2 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő
  • kifosztás: 1-5 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő
  • készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés: 2 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő
  • okirattal visszaélés: 2 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő
  • személyi szabadság megsértése: 3 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő

Láthatjuk, hogy jelen esetben több bűncselekményért is határozott ideig tartó szabadságvesztés jár, így a fentebb leírtak alapján vesszük a legsúlyosabb tételt, ami az életveszélyt okozó testi sértésért járó 8 év, majd megemeljünk annak felével, ami 8/2=4. 8+4=12, vagyis az elkövető legfeljebb 12 év szabadságvesztésre lett volna ítélhető.

Tekintettel arra, hogy a „lúgos orvos” 11 évet kapott, mondhatjuk, hogy a magyar jogrendszer által biztosított lehetőségekhez képest súlyos ítélet született. Elgondolkodtató azonban a tény, hogy más országokban hasonló jellegű bűncselekményekért életfogytig tartó szabadságvesztéssel fizetnek az elkövetők.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük