Milyen esetekben jogos az önvédelem? Megvédhetjük magunkat, ha betörnek a lakásunkba? Megölhetem a támadómat, ha rám támad az utcán? Mi a büntetése annak, ha mégsem számít a tettem önvédelemnek? Mit tehetek meg egyáltalán a támadóval szemben?
Kedves Olvasóink!
A mai napon egy igencsak megosztó büntetőjogi témát fogunk boncolgatni: a jogos védelmet. Sok esetben előfordul ugyanis, hogy az elkövető arra hivatkozik, hogy csupán önvédelem volt és ezért okozott a másiknak sérülést (vagy akár halált). Tudnunk kell azonban, hogy ez a védekezés nem minden esetben állja meg a helyét.
A jogos védelem egy nagyon régi múltra visszatekintő kérdéskör, ennek ellenére azonban napjainkban is számos kérdés merül fel vele kapcsolatban, ami nem is csoda, hiszen számtalanszor hallhatunk a TV-ben olyan amerikai esetekről, amikor például egy férfi lelőtt egy másikat, mert az egy parkolási vita közben erősen meglökte, aminek következtében földre esett. A férfit nem tartóztatták le, mert a rendőrség a helyi törvényekre hivatkozva közölte, hogy ez jogos önvédelem volt. Általánosságban elmondható, hogy az amerikai szabályokkal ellenétben a hazai szabályozás szigorúbb követelményeket határoz meg, hogy a jogos védelem, vagyis az önvédelem megállapítható legyen.
Mindenekelőtt fontos leszögezni, hogy a jogos védelem büntethetőséget kizáró ok, vagyis ha a bíróság megállapítja, akkor az egyébként büntetendő cselekmény elkövetője nem lesz felelősségre vonható a tetteiért, ezért vele szemben az eljárást meg kell szüntetni.
Ekkor biztosan hivatkozhatunk önvédelemre: a klasszikus jogos védelem, mint az „önvédelem” egyik típusa
A klasszikus jogos védelem tulajdonképpen nem más, mint védekezés egy olyan jogtalan támadás ellen, amely személyünkre, mások személyére, személyes javaink, más javak vagy a közérdek ellen irányul, vagy azokat közvetlenül fenyegeti. De mi minősül jogtalan támadásnak?
A támadás jogtalanságáról akkor beszélhetünk, ha a támadónál nem áll fenn semmilyen jogellenességet kizáró ok. Előfordul ugyanis, hogy bizonyos körülmények vagy a támadó állapota miatt nem állapítható meg jogtalanság, és ezáltal jogos védelem. Gondolhatunk itt többek között olyan esetekre, amikor a támadó büntethetősége kizárt (pl. azért, mert végszükségben volt)
Ami a jogtalan támadás „közvetlenül fenyegető” voltát illeti, akkor beszélhetünk közvetlen fenyegetettségről, ha a támadás időben és térben azonnal várható.
Nézzünk egy életszerű példát a közvetlenül fenyegető kitételre! Így például, ha valakinek a nyakához szorítanak egy kést, és azzal fenyegetik, hogy másnap megölik, az nem közvetlen fenyegetettség, hiszen időben nem tekinthető azonnalinak a sérelem bekövetkezése. Ugyanígy, ha valakire egy terem másik végéből rákiáltanak, hogy most meg fogják ölni, az sem közvetlen fenyegetettség, hiszen ebben az esetben térbeli szempontból nem áll fenn az azonnaliság.
Fontos kihangsúlyozni, hogy támadás nem csak erőszakos, és nem csak tettleges cselekedet lehet. Ha például egy szülő a magas lázas gyermekét nem hajlandó elvinni az orvoshoz, és másnak sem engedi, hogy elvigye, akkor úgy tekinthető, hogy támadást követett el a gyermeke ellen. Ha én emiatt leütöm a szülőt, és a gyermeket elviszem orvoshoz, akkor nemcsak hogy éltem a jogos védelmi helyzetemmel, de még a segítségnyújtási kötelezettségemet is teljesítettem!
Mit tehetünk meg a támadóval szemben?
Erre a kérdésre a szükségesség ad választ. A jogos védelem egyik fontos feltétele, hogy a védekező CSAK A SZÜKSÉGES MÉRTÉKBEN léphet fel a támadóval szemben. Hogy mi is tekinthető szükséges mértéknek? A szükségesség annak vizsgálatát jelenti, hogy a jogtalan támadás esetén alkalmazott védekezés mértéke szükséges volt-e annak elhárításához.
Ha például van egy 80 éves 70 kg-s támadó, és egy 26 éves 110 kg-s védekező, akkor könnyen belátható, hogy a védekezőnek nem szükséges komoly sérülést okozni a támadónak a támadás elhárítása érdekében, éppen ezért arra kell törekednie, hogy a támadás elhárításakor a lehető legkisebb sérülést okozza az idős támadónak.
Akkor, ha egy nálam erősebb személy támad rám, akár meg is ölhetem?
Természetesen, amennyiben a védekezőt meg akarják ölni, önvédelemből lelőheti a támadót, azonban arra oda kell figyelni, hogy nagyon nehéz bizonyítani azt utólag, hogy valóban közvetlen veszélyben volt az élete. Rengeteg eset van, amikor megállapította a bíróság, hogy a védekező túllőtt a célon, és erős felindulásban elkövetett emberölésért elítélte őt.
Mindenképpen hibás vagyok, ha véletlen nagyobb sérülést okozok a támadónak, mint ami egyébként szükséges lett volna? Meddig jogos az önvédelem?
Abban az esetben, ha a védekező fél a támadás elhárításának mértékét ijedtségből, vagy menthető felindulásból lépi túl, a jogos védelmi helyzetet megalapozottnak kell tekinteni, vagyis ez esetben hiába lépte túl a szükséges mértéket a védekezésnél, ha azt ijedtségből vagy menthető felindulásból tette, nem lesz felelősségre vonható a cselekedetéért.
FONTOS! Túl is léphetjük azt a határt, amikor már védekezésnek hitt cselekményünk igazából bűncselekményt valósít meg. Így lőhetünk túl a célon:
A szükséges mérték túllépése
Ennek lényege abban áll, hogy a védekező jóval keményebben lép fel a támadóval szemben, mint arra ténylegesen szükség lenne. Például ha valaki egy bottal megtámadja a másikat, és az – tegyük fel, hogy a rossz fényviszonyok, vagy egyéb olyan körülmény miatt, ami KIZÁRJA annak lehetőségét, hogy képes legyen felismerni, hogy milyen védekezési cselekedet szükséges a támadás elhárításához – nem ismeri fel, hogy elég lenne a botot kicsavarni a támadó kezéből, és hasba szúrja az illetőt. Ebben az esetben valószínű megállapítható a jogos védelmi helyzet.
Időbeli túllépés
Ha megszűnik a támadás, akkor megszűnik a jogos védelmi helyzet is. Ebből következik, hogy ha a megszűnt támadás után a védekező folytatja az elhárító magatartást, akkor ezért a cselekedetéért már büntetőjogilag felelős lesz, és ekkor ő lép a támadó helyébe. Ilyen esetben a védekező fél jogos védelmi helyzetének megállapítása kizárt. Meglátásunk szerint ez nem túl szerencsés megoldás, hiszen könnyen előfordulhat olyan szituáció, hogy a védekező például ijedtségből folytatja a cselekedetét
Megvédhetem magam, ha éjszaka betörnek hozzám?
Az önvédelem speciális esete: a szituációs jogos védelem
A szituációs jogos védelem az jelenti, hogy bizonyos helyzetekben nem kell vizsgálni, hogy szükség volt-e a védekezésre, mert a törvény egyes jogtalan támadás esetén vélelmezi az elhárítás szükségességét. A szituációs jogos védelemnek fontos eleme, hogy a jogtalan támadásra úgy kell tekinteni, mintha az a védekező életének a kioltására is irányult volna. Ebből pedig az következik, hogy a védekező fél akár meg is ölheti a támadót. Szituációs jogos védelem áll fenn:
- Az olyan személy ellen történő jogtalan támadás esetén, amelyet éjjel, vagy fegyveresen, vagy felfegyverkezve, vagy csoportosan követnek el
- Lakásába történő jogtalan behatolás esetén, ha azt éjjel, vagy fegyveresen, vagy felfegyverkezve, vagy csoportosan követik el
- Valakinek a lakásához tartozó bekerített helyre történő fegyveresen elkövetett jogtalan behatolás esetén
Mindezek alapján akár meg is ölhetem az éjszakai betörőt?
Igen, ez pontosan így van. Ha viszont szigorúan vesszük a fent leírtakat, igen érdekes helyzetekkel is szembe találhatjuk magunkat.
Tegyük fel például, hogy 22:30-kor fiatalok fociznak a szomszéd udvarban. Egyszer véletlen átrúgják a labdát, átmásznak, és látják, hogy kicsit nyitva van az ajtó, kíváncsiságból benéznek rajta és egyik lábukkal átlépik a küszöböt. A lakásban tartózkodók akár le is lőhetik őket, ha szigorúan értelmezzük a törvényszöveget, hiszen „éjjel” hatoltak be másnak a lakásába (éjjel = 22:00-05:00).
Ez mind szép és jó, de van egyáltalán esélye annak, hogy ha valakit önvédelemből súlyosan megsebesítek, hogy bíróság nem fog elítélni?
A számos bizonytalanság ellenére napjainkban az ítélkezési gyakorlat egyre többször állapítja meg a jogos védelem fennálltát.
A jogos védelem a gyakorlatban kiemelkedő jelentőséggel bír, hiszen bár pusztán akkor, ha két ember nekiesik egymásnak, vizsgálni fogják, hogy valamelyikük jogos védelmi helyzetben volt-e. A szabályozása azonban – mint az látható – korántsem tökéletes.
A kép forrása: pinterest.co.uk
