A letartóztatás a legszigorúbb személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés. De mit is jelent ez tulajdonképpen? Bezárhatnak, amikor nincs bizonyítva a bűnösségem? Ha igen, ennek milyen feltételei vannak? Ha letartóztatást rendelnek el ellenem, tudok valahogyan védekezni? Egyáltalán hogy kerülök be büntetés-végrehajtási intézetbe, és mennyi ideig tarthatnak bent? Mai cikkünkben ezen kérdésekre adjuk meg a választ.
Hogyan kerül sor a letartóztatásra?
Első lépésként a rendőrség őrizetbe veheti a terheltet, mely őrizetet legfeljebb 72 óráig tarthatja fenn. Ha a 72 óra letelt, az őrizet nem hosszabbítható meg, vagy el kell rendelni a terhelt letartóztatását, vagy szabadon kell engedni. Tekintettel arra, hogy az ügyészség indítványozhatja a letartóztatás elrendelését, az említett 72 óra alatt neki kell eldöntenie azt, hogy megteszi-e ezt az indítványt, vagy sem. Ha nem teszi meg, akkor a terheltet szabadon kell engedni.
(Érdekesség: a „terhelt” a büntetőeljárás alá vont személy megnevezése, aki az eljárás szakaszától függően lehet „gyanúsított”, „vádlott”, vagy „elítélt”. Gyanúsított akkor lesz, ha a nyomozó hatóság meggyanúsítja bűncselekmény elkövetésével, vádlottá akkor válik, ha az ügyészség a nyomozó hatóság gyanúsítása alapján vádat emel ellene, míg elítéltté a jogerős, bűnösséget kimondó bírósági ítélettel válik.)
A letartóztatást az ügyészség indítványára a bíróság rendelheti el. Természetesen a terhelt nem egyedül áll szemben a hatóságokkal: joga van védőügyvédhez, aki segíti a védekezését, és képviseli az érdekeit.
Természetesen nem lehet akárkit letartóztatni.
Milyen feltételei vannak a letartóztatás elrendelésének?
Letartóztatásra tehát csak akkor van lehetőség, ha a nyomozó hatóság elrendelte a nyomozást, majd az ügyész indítványt tett a letartóztatás elrendelésére, mely indítványt az INDOKOLT bírói döntés jóváhagyta. De mik szolgálhatnak indokul a terhelt személyi szabadságának előzetes elvonására?
Általánosságban elmondható, hogy letartóztatásra – mint minden személyi szabadságot érintő kényszerintézkedésre – csak abban az esetben kerülhet sor, ha
1. a törvény a cselekményt szabadságvesztéssel (is) fenyegeti (fiatalkorúak esetében további feltétel, hogy a bűncselekmény kiemelkedően súlyos legyen)
2. a terhelt terhére megalapozott gyanú állapítható meg – vagyis megalapozottan gyanúsítható azzal, hogy az adott bűncselekményt elkövette –, vagy vele szemben vádat emeltek
3. a személyi szabadságot érintő kényszerintézkedés céljának eléréséhez ez szükséges, és az elérni kívánt cél más módon nem biztosítható.
Ami a 3. pontban foglalt célt illeti, minden személyi szabadságot érintő kényszerintézkedésnél – így természetesen a letartóztatásnál is az alábbi célok biztosításáról lehet szó:
a) A terhelt jelenlétének biztosítása, HA
aa) megszökött, szökést kísérelt meg, vagy a bíróság, az ügyészség vagy a nyomozó hatóság elől elrejtőzött, illetve
ab) megalapozottan feltehető, hogy a büntetőeljárásban elérhetetlenné válna, így különösen megszökne, elrejtőzne,
b) A bizonyítás megnehezítésének vagy meghiúsításának megakadályozása, HA
ba) a terhelt a bizonyítás meghiúsítása érdekében a büntetőeljárásban részt vevő vagy más személyt megfélemlített,
jogellenesen befolyásolt, vagy tárgyi bizonyítási eszközt, elektronikus adatot, vagy vagyonelkobzás alá eső dolgot
megsemmisített, meghamisított vagy elrejtett, illetve
bb) megalapozottan feltehető, hogy a terhelt a bizonyítást veszélyeztetné, így különösen a büntetőeljárásban részt
vevő vagy más személyt megfélemlítene, jogellenesen befolyásolna, tárgyi bizonyítási eszközt, elektronikus adatot
vagy vagyonelkobzás alá eső dolgot megsemmisítene, meghamisítana vagy elrejtene,
c) A bűnismétlés lehetőségének megakadályozása, HA
ca) a terhelt a gyanúsítotti kihallgatását követően az eljárás tárgyát képező bűncselekményt folytatta, vagy a
gyanúsítotti kihallgatását követően elkövetett újabb, szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmény miatt
gyanúsítottként hallgatták ki, illetve
cb) megalapozottan feltehető, hogy a terhelt a megkísérelt vagy előkészített bűncselekményt véghezvinné, az eljárás
tárgyát képező bűncselekményt folytatná vagy szabadságvesztéssel büntetendő újabb bűncselekményt követne el.
Letartóztatás tehát 1. a terhelt jelenlétének biztosítása, 2. a bizonyítás megnehezítésének vagy meghiúsításának megakadályozása, illetve 3. a bűnismétlés megakadályozása érdekében rendelhető el, de csak és kizárólag akkor, ha ezen célok távoltartással, illetve bűnügyi felügyelettel nem biztosíthatók. A letartóztatás tehát a legvégső eszköz, amit a kényszerintézkedések közül a bíróság alkalmazhat. Annak eldöntése során, hogy szükség van-e a letartóztatásra, vagy sem, a bíróságnak figyelembe kell vennie
a) a bűncselekmény jellegét,
b) a nyomozás állását és érdekeit,
c) a terhelt személyi és családi körülményeit,
d) a terhelt és a büntetőeljárásban részt vevő vagy más személy viszonyát,
e) a terhelt büntetőeljárás előtt és az eljárás során tanúsított magatartását
A bíróságnak tehát, amennyiben a többi feltétel adott, a letartóztatás elrendeléséről döntő határozata előtt az a)-e) pontban foglaltakat kell mérlegelnie, és nagyon fontos az a szempont is, hogy az a cél, amit a hatóságok a letartóztatással szeretnének elérni, semmiképpen ne legyen elérhető távoltartás vagy bűnügyi felügyelet elrendelésével.
Meddig tarthatnak letartóztatásban?
A leggyakoribb eset az, hogy a terhelt letartóztatására már a vádemelés előtt, a nyomozás során sor kerül. Ebben az esetben a letartóztatás a bíróságnak a tárgyalás előkészítése során hozott határozatáig, de legfeljebb egy hónapig tart. Ezt a bíróság hosszabbíthatja meg, amire az ügyész letartóztatás meghosszabbítására irányuló indítványa alapján van lehetőség. Fontos, hogy mielőtt sor kerül a bírói döntésre a meghosszabbításról, az indítványt meg kell küldeni a terhelt védőjének, hogy legyen lehetősége a letartóztatás megszüntetését indítványozni, és indítványát megfelelő érvekkel alátámasztani. Ha letelt a fentebb említett 1 hónap, akkor a letartóztatás az elrendelésétől számított egy év elteltéig alkalmanként legfeljebb 3 hónappal, egy év után pedig alkalmanként legfeljebb két hónappal hosszabbítható meg.
Akkor a végtelenségig hosszabbíthatják a letartóztatást, amíg el nem ítélnek?
Természetesen nem. A letartóztatás maximális ideje ahhoz igazodik, hogy milyen súlyos büntetéssel sújtják az adott bűncselekményt (az egyes bűncselekményekre vonatkozó büntetési tételeket Büntető Törvénykönyvben találjuk):
A letartóztatás fő szabály szerint legfeljebb
a) egy évig tart, ha a terhelttel szemben három évnél nem súlyosabb,
b) két évig tart, ha a terhelttel szemben öt évnél nem súlyosabb,
c) három évig tart, ha a terhelttel szemben tíz évnél nem súlyosabb,
d) négy évig tart, ha a terhelttel szemben tíz évnél súlyosabb,
e) öt évig tart, ha a terhelttel szemben életfogytig tartó (ez bizonyos esetekben +1 évvel meghosszabbodik, ha pl.
bűnszervezetről, vagy terrorcselekményről is szó van)
szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt van folyamatban eljárás.
Fontos, hogy a fenti határidők csak az elsőfokú bíróság ügydöntő határozatáig (amiben a bíróság kimondja, hogy a terhelt bűnös, vagy nem bűnös) elrendelt vagy fenntartott letartóztatásra vonatkoznak, egyéb esetekben ezeket a határidőket nem lehet figyelembe venni. (Részletesebben lásd: Be. 298. § (2) bekezdés).
Mik a kilátásaim, ha le vagyok tartóztatva?
A bírói gyakorlat azt mutatja, hogy ha a terhelt rendelkezik egy lakással (legyen az a sajátja, vagy másé), ahol tartózkodhat, esetleg munkahellyel, és nem visszaeső bűnelkövető, akkor erre hivatkozva reális esélyei vannak arra, hogy a letartóztatását megszüntessék, és legfeljebb egy bűnügyi felügyeletet rendeljenek el vele szemben. Ismerve pedig a hazai büntetőeljárások lefolytatásának sebességét, nagyon nem mindegy, hogy az illető „otthonról”, meghatározott magatartási szabályok között, vagy egy büntetés-végrehajtási intézetből, szigorú magatartási szabályok között védekezik. Amennyiben pedig a bíróság letartóztatás elrendelését vagy meghosszabbítását elrendelő határozatát a terhelt vagy védője nem érzi méltányosnak, lehetőség van fellebbezésre, melyet a másodfokú bíróság tanácsban bírál el.
Ha kiderül, hogy a letartóztatás nem volt indokolt, nevezetesen, ha a nyomozást törvényi okból megszüntették, vagy a bíróság felmentette a terheltet, vagy nem szabott ki büntetést, vagy törvényben meghatározott okból szüntette meg az eljárást, akkor a terhelt jogosult kártalanítást kérni.
A letartóztatással szemben megfogalmazott szubjektív kritikák
A magunk részéről a letartóztatást – legalábbis a hazai szabályok alapján – semmiképpen nem tartjuk helyes jogintézménynek. Tudni érdemes, hogy a letartóztatást fegyház fokozatú intézetben tölti a terhelt, ami a legsúlyosabb magatartási szabályokkal rendelkező büntetés-végrehajtási intézet a fogház, illetve a börtön után. Következésképpen, fegyházba kerülnek a legsúlyosabb bűncselekmények elkövetése miatt elítélt emberek is. Nem tartjuk arányosnak azt, hogy valaki, akiről nincs bizonyítva, hogy elkövette az adott bűncselekményt, hasonló körülmények közé legyen kényszerítve, mint azok, akiket súlyos bűncselekmények elkövetéséért ítéltek el. Elutasítjuk azt a rendszert, hogy például egy bolti tolvaj – még ha visszaeső is – egy légtérbe legyen zárva egy sorozatgyilkossal, úgy, hogy ráadásul nincs is jogerősen kimondva, hogy a bolti lopást ő követte el.
Egyetértünk azonban azzal a gyakorlattal, amely szerint a büntetésbe beszámít a letartóztatás időtartama, így például ha valakit elítélnek 6 évre, és 1 évig letartóztatásban volt, akkor csak 5 évet kell „leülnie”. Itt is megjelenik azonban az a groteszk helyzet, hogyha valaki pl. 1 évig van letartóztatásban, majd 3 év börtönre ítélik, akkor az 1 éves letartóztatás miatt csak 2 évet kell letöltenie, de tulajdonképpen ahelyett, hogy 3 év börtönt kapott volna (ami enyhébb fokozat, mint a fegyház), eltöltött 1 évet fegyházban, és további 2 év börtön vár rá.
Ha tehát büntetőeljárás indul valaki ellen, vagy adott esetben őrizetbe is veszik az illetőt, érdemes elgondolkodni azon, hogy a büntetőeljárás minél korábbi szakaszában védőt fogadjon az ember, hiszen már a bűnösség vagy ártatlanság kimondása előtt is komoly hátrányok érhetik.
(Kép forrása: jogaszegylet.hu)
